„Ugyan, ez is egy újabb pénzlehúzás!”

Hány és hány üzemeltető, tulajdonos, bérlő szájából hangozhatott ez, vagy ehhez hasonló mondatok?
Évtizedek alatt az emberekbe ivódott egyfajta ellenállás az újabbnál újabb, nyakatekertnél nyakatekertebb intézkedések bevezetésével szemben.

Való igaz, hogy az esetek jelentős százalékában előbb, vagy utóbb kiderült, hogy a jogalkotói szándék nemes volt ugyan, de légvárnak bizonyult. Ilyenkor kétségbeesett módosítások következtek és következnek a mai napig és gyakran hatályon kívül is helyezik a rendelkezést.
​Ugyanilyen felesleges nyűgként élik meg sokan a Legionellával szembeni fellépés kötelezettségét. Egy gyár, vagy egy hotel üzemeltetőjének a legkisebb napi gondjai is túlmutatnak az esetek többségében a Legionellával történő „foglalkozáson”. A munka és tűzvédelmi utasítások, szabályzatok elkészítése, elkészíttetése, a HACCP rendszer bevezetésével együttjáró mizéria mellé most belépett a Legionellával kapcsolatos előírások megfelelésének kényszere is.

​Bevallom a jogszabály hatályba léptetése előtt én sem vélekedtem sokkal másképp, azonban egy kellemetlen tapasztalat ráébresztett, hogy a Legionellával nem lehet kukoricázni. Ez adta az utolsó lökést, hogy elkezdjem a kockázatbecslések készítését.

És, hogy miért javaslom azt, hogy elvégeztessük a kockázatbecslést? Elolvashatják itt: 
Mire is jó egy kockázatbecslés?

---